Súgó: A kereső alapesetben a szótár teljes szövegében keres. A találatok húszasával lapozhatók a nyíl ikonokkal előre és hátra. A "kuty" kezdetű szócikkekhez pipálja ki a Csak címszóban opciót és ezt írja a keresőmezőbe (csillaggal a végén): kuty* (és nyomja meg az Enter-t vagy kattintson a nagyító ikonra). A más szócikkekre való hivatkozásokon (v. ö. és l.) nincsenek linkek, ezért a hivatkozott címszóra rá kell keresni.

SZÉDÜL
SZEG [1]
SZEGDEL
SZEGÉNY
SZEGÉNYSÉG
SZEGY
SZÉGYENÍT
SZEIZMOGRÁF
SZÉJJELHÁNY
SZÉL [1]
SZÉLJÁRTA
SZELLEM
SZEMÉRMETLEN
SZEMLÉLET
SZENDE
SZENDEREG
SZENTEGYHÁZ
SZENTELT
SZENTESÍT
SZENVEDÉLY

SZŰNIK [ű v. ü] tárgyatlan ige -ök, -sz, -t; -nék, -nél, -ne [e;] -jön (-jék), (régies) szűn
  • 1. <Vmely folyamat, tevékenység, állapot> erejében, mértékében, fokában csökken. Szűnik az eső, a fájdalom, a hideg; (sajtónyelvi, túlzó) szűnni nem akaró: nagyon hosszú ideig tartó; szűnni nem akaró taps, éljenzés. □ Sokáig tartott így. Miklós pedig várta, | Hadd szünjék az asszony keserves sírása. (Arany János) Szűnni nem akaró derültség támadt az emberpalánták között. (Mikszáth Kálmán) Csak aludni lehetne legalább! De sohase szűnnek itt az ismeretlen, alattomos neszek, a falakon minden áthallik. (Kaffka Margit)
  • 2. (régies, költői) Megszűnik (főleg 3) A természet örök könyvét forgatni ne szünjél. (Vörösmarty Mihály) Elrendeli házát, maga útra készül, Mezei munkának úgy is szűnt a nagyja, Ami hátra van még, a cselédre hagyja. (Arany János)
  • Igekötős igék: megszűnik.
  • szűnés.