SZÖKIK ige -öm (-ök), -sz v. (
választékos) -öl; -tem [e], -ött; jön v. (
választékos) -jék, (
tájszó,
régies) szök
- 1. tárgyatlan (tájszó, választékos) <Ember, állat> könnyed gyorsasággal vhova, vmerre ugrik. □ Fő pedig és köztök legfőbb a spártai Hermes |
Oly sebesen járó paripát tart, mely szökik, ugrál, Orrából haragos szeleket fú, szája habot ver. (Vörösmarty Mihály) A habok közé szökött s a csónakot partra vonta. (Szigligeti Ede) A létrákon mókusokként szöknek fölfelé a janicsárok. (Gárdonyi Géza)
- 2. tárgyas (ritka, költői) Átugrik vmit. □ Könnyü bizony eddig vala szökni árkot
(Arany János)
- 3. tárgyatlan (választékos) <Víz, folyadék belső nyomásra> sugár alakban vmely irányba száll, lövell. A forrás, a szökőkút vize magasra szökik.
- 4. tárgyatlan (választékos) Könny szökik a szemébe: hirtelen megtelik a szeme könnyel. □ Az öregasszony
szemébe könny szökött, és lepatakzott végig az orcája barázdáin. (Móricz Zsigmond)
- 5. tárgyatlan (választékos) Vhova szökik: <vér rendsz. vmely érzelem, indulat hatására> vmely testrészbe tódul. Erre a sértésre arcába szökött a vér. □ Egész vére fejébe szökött. (Justh Zsigmond)
- 6. tárgyatlan (választékos) Vmibe szökik: <növény> fejlődésének vmely újabb állapotába jut. Virágba szökik; kalászba szökik a gabona, a vetés; a fa magasba szökik. A répa a második évben szárba szökik. Már szárba szökött a kukorica. □ Rózsákat nézegetett, melyek kezdtek kövér bimbókba szökni. (Tolnai Lajos) Eperfánk mesemódon Az égbe szökött. (Juhász Gyula) || a. (tájszó) Szökik a bajusza: serked, ütközik a b.-a.
- 7. tárgyatlan <Ember, állat> vki elől v. vhonnan titokban, rendsz. tilos módon v. tilos helyre távozik. A gyerek az iskolából nagyanyjához szökött. Több katona az ellenséghez szökött. □ Eskü elől szökik a lyány. (Arany János) Szinte szökve és mindent otthagyva
surrant ki az ajtón. (Babits Mihály) || a. tárgyatlan <Személy> (vhova) menekül. Külföldre szökött. Szökni próbált, de elfogták. □ Bécsbe ugyan hírem nélkül szöke pőre gatyában És boglyas fővel
(Fazekas Mihály) || b. tárgyatlan Szökik vki elől: menekül előle, kerüli.
- 8. tárgyatlan (bizalmas) <Személy> észrevétlenül és rendsz. hirtelen távozik. Nini, már szökik. Szökik a menyasszony. □ Kicsit késlekedett, hogy ne legyen az a színezete, mintha szöknék, aztán csöndesen távozott. (Kosztolányi Dezső)
- 9. tárgyatlan (tájszó) Táncol.
- Igekötős igék: alászökik; átszökik; beszökik; előreszökik; elszökik; felszökik; hátraszökik; hazaszökik; hozzászökik; kiszökik; leszökik; megszökik; mellészökik; odaszökik; széjjelszökik; szétszökik; visszaszökik.