SZÉDELEG [ë-ë] tárgyatlan ige ..lgek [ë], ..lgünk, -nek [e] v. ..lgenek [e]; -tem, ..lgett [e, ë]; -jen [ë]; -ni v. (
ritka) ..lgeni [e], (
régies,
irodalmi nyelvben) szédelg [ë]
- 1. Szédül, huzamosan környékezi a szédülés. Szédeleg az éhségtől, a szomjúságtól. Szédeleg a feje. □ Tántorog a lába, szédeleg a feje. (Arany János) Mátyást bicskával fejbe szúrták
, de úgy ám, hogy még másnap délután is szédelegve ment aratni. (Móra Ferenc) Szédelegve botorkált ide-oda. (Kosztolányi Dezső) || a. (átvitt értelemben) □ Völgyben űl a gyáva kor s határa Szűk köréből őse saslakára Szédeleg, ha néha felpillant. (Kölcsey Ferenc)
- 2. Szédülve, kábultan megy, jár. Az asztalhoz szédelgett. Ott szédeleg az utcán. A fal mellett szédeleg. □ Lustán szédeleg a többi után. (Vas Gereben)
- 3. (átvitt értelemben, költői) Rendsz. határozott irány v. cél nélkül kószál, csatangol, jár-kel vhol. □ Szédelg mindenüvé, éjszaknak, délnek egyenlőn; Ellene a napnak, s tévedez a nap után. (Vörösmarty Mihály) Búsan szédelgenek, mint pásztor nélkűli nyáj. (Arany János) || a. (átvitt értelemben, ritka) <Beteg v. levert testi v. lelki állapotában> bágyadtan, nehezen, alig mozog, tompa öntudattal, ernyedt közömbösséggel él; lézeng, ténfereg, teng-leng. Már csak szédeleg; alig szédeleg. □ Mint a beteg légy már csak szédeleg. (Vörösmarty Mihály)
- 4. (átvitt értelemben, ritka) Szédelgést, szélhámosságot követ el. Hónapokig szédelgett,míg végre lefülelték. □ Igaz, divatszerübb lehetnék, Ha kissé én is "szédelegnék". (Vajda János)
- Igekötős igék: beszédeleg; kiszédeleg; visszaszédeleg.