Súgó: A kereső alapesetben a szótár teljes szövegében keres. A találatok húszasával lapozhatók a nyíl ikonokkal előre és hátra. A "kuty" kezdetű szócikkekhez pipálja ki a Csak címszóban opciót és ezt írja a keresőmezőbe (csillaggal a végén): kuty* (és nyomja meg az Enter-t vagy kattintson a nagyító ikonra). A más szócikkekre való hivatkozásokon (v. ö. és l.) nincsenek linkek, ezért a hivatkozott címszóra rá kell keresni.

SÜVÖLT ige -ött, -sön; -eni [e] (-ni) (hangutánzó)
  • 1. tárgyatlan <Szél, sebesen mozgó tárgy> hosszasan süvít (1) . A szél süvölt. □ Fúj, süvölt a Mátra szele, | Üngöm, gatyám repül vele. (Czuczor Gergely) Mindenfelől görgött, süvöltött … a golyó. (Gárdonyi Géza) Az ajtók kifordultak a sarkukból. Hideg szél süvöltött. (Hunyady Sándor)
  • 2. tárgyatlan (átvitt értelemben, ritka, költői) <Ember, ill. a hangja> riasztó erővel, élesen, erősen szól. □ Mért nem találkozunk süvöltve Az eszme-barrikádokon? (Ady Endre) || a. tárgyatlan (átvitt értelemben) <Madár> hasonló hangot ad. □ Minden színű és szagú madarak … süvöltenek, kerepelnek, huhognak. (Jókai Mór) || b. tárgyas (átvitt értelemben, ritka) Ily módon mond, közöl vmit. Azt süvöltötte, hogy …
  • Igekötős igék: átsüvölt; besüvölt; belesüvölt; elsüvölt; felsüvölt; keresztülsüvölt; szembesüvölt; végigsüvölt.
  • süvöltés; süvöltött.