Súgó: A kereső alapesetben a szótár teljes szövegében keres. A találatok húszasával lapozhatók a nyíl ikonokkal előre és hátra. A "kuty" kezdetű szócikkekhez pipálja ki a Csak címszóban opciót és ezt írja a keresőmezőbe (csillaggal a végén): kuty* (és nyomja meg az Enter-t vagy kattintson a nagyító ikonra). A más szócikkekre való hivatkozásokon (v. ö. és l.) nincsenek linkek, ezért a hivatkozott címszóra rá kell keresni.
1. Első évében levő, idei születésű v. ellésű, még ki nem fejlett, fiatal, serdülő <állat>. Süldő malac, nyúl. □ Ordítva megyen a süldő malac a vásárra. (Vas Gereben) Süldő oroszlánok, tarka párduckölykek Innen is, onnan is gyorsan előszöknek. (Jókai Mór)
2. (bizalmas) Fiatal, még nem felnőtt, fejlődésben levő <személy> Süldő gyerek, ifjú, leány(ka), legény. □ Egyszer mint már süldő ifjú átment Veres Péter uraimékhoz. (Mikszáth Kálmán) || a. (népies, régies) Bizonyos állapotban, mesterségben, hivatásban még újonc, kezdő <személy>. Süldő diák, fiskális, katona, prókátor. □ Ha ha, sűldő ügyész uram! Bizony bolondúl kezdte mesterségét. (Vörösmarty Mihály) Divatba jöttek most az igricek, Süldő költőknek rokonszenves téma. (Kiss József)
II. főnév -t, -je [e]
1. Fiatal, egyévesnél nem idősebb disznó (1, 2), ritkábban más hasonló korú vad. Hízónak való süldő; a süldők feljavítása. □ Egy nagy süldő bukkant ki a cserjék közül. (Mikszáth Kálmán) Szép süldőnek kell lenni, legalább negyven kilósnak. (Móricz Zsigmond)
2. (ritka) Kamasz, siheder. □ Bizony még ez a sűldő tanítani akar! (Vas Gereben)