Súgó: A kereső alapesetben a szótár teljes szövegében keres. A találatok húszasával lapozhatók a nyíl ikonokkal előre és hátra. A "kuty" kezdetű szócikkekhez pipálja ki a Csak címszóban opciót és ezt írja a keresőmezőbe (csillaggal a végén): kuty* (és nyomja meg az Enter-t vagy kattintson a nagyító ikonra). A más szócikkekre való hivatkozásokon (v. ö. és l.) nincsenek linkek, ezért a hivatkozott címszóra rá kell keresni.
SODOR [1] tárgyas ige sodrok, sodorsz v. sodrasz, sodort v. sodrott; -ni v. sodrani
1. <Vékony szálakat v. hajlékony, papírszerű anyagot> az ujjak v. a két tenyér között forgatva csavar. Dohánylevelet, gyapjút, kócot, rongyot sodor; bajuszát sodorja. || a. (mértékhatározóval) Bizonyos mértékű v. bizonyos számú sodrást végez vmin. Hármat, négyet sodor vmin. Sodorj még néhányat azon a fonálon! □ Elnyomta az éljenzés, a kardcsörgés és kacagás a szavát, de ő megint csak sodort egyet a bajuszán. (Gárdonyi Géza)
2. Sodorva (1) készít, alkot, létrehoz vmit. Cigarettát, fonalat, kötelet, madzagot, zsineget sodor. Dohánylevelekből szivart sodort. □ Csöndesen beszélt Ferenc, nem hadonászott, sok cigaretlit sodort. (Móra Ferenc) Cigarettát sodrok magamnak, lassan, gondosan. (Radnóti Miklós) Janinak nehéz szedni a markot, sebesen sodorni a kötelet, belekötni a kévét. (Nagy Lajos) || a. Vmibe v. vmivé sodor vmit: úgy sodorja (1), hogy ennek következtében új alakot ölt. Tekercsbe sodorja a papirost. Szivarrá sodorja a dohányleveleket.
3. <Sokaság, szél, víz vmely útjába akadt személyt, tárgyat> rendsz. nagy erővel magával ragad, s ide-oda forgatva, taszítva, lökdösve visz. A megáradt folyó állatokat, fatörzseket sodor magával. Szél sodorja a faleveleket. A tömeg magával sodorta a gyereket is. □ Majláth! poétád éneke leng feléd, Nem mint a rohanó Vág, mikor árjait A Kárpátok közt zúgva szórja, Tört jeget és köveket sodorván; Csak mint az alkony enyhületén kalász-Párnáján pihenő lyányka szelíd dala Üdvezli a várt est nyugalmát. (Berzsenyi Dániel) A fővárosban minden szél csúnya: port, papirost, szemetet sodor ide-oda az utcákon. (Gárdonyi Géza) Az ár homokot, szemetet, galyat, növényi tetemeket sodor magával. (Nagy Lajos) Nekem a folyó tetszett legjobban, az Ipoly. "Csupa örvény: sikoltasz, s már sodor!" mondták a nagyok. (Szabó Lőrinc) || a. Vhova sodor vkit, vmit: sodorva (3) eljuttatja vhova. A hullámok egy holttestet sodortak a partra. A szélvihar árokba sodorta a kisgyereket.
4. (átvitt értelemben) <Heves indulat, rendkívüli jelenség személyt, csoportot> rendsz. az illető(k) akarata ellenére, ellenállhatatlanul hatása alá von; magával ragad. A lelkesedés hulláma őt is magával sodorta. □ Nem csüggedtem, szivem égett, És sodort a küzdelem. (Gyulai Pál) A jámbor félsüket embert önkívületbe sodorta az izgalmas jelenet. (Kuncz Aladár) || a. (átvitt értelemben) Vmibe sodor vkit, vmit: személyt, közösséget ellenállhatatlanul vmely súlyos, nem kívánatos helyzetbe, állapotba juttat, dönt. Bajba, pusztulásba, romlásba, veszedelembe sodor. Az országot háborúba sodorták.
5. (ritka, költői) Súrolva érint vmit. □ Csapong a denevér az ereszt sodorván. (Arany János)