Súgó: A kereső alapesetben a szótár teljes szövegében keres. A találatok húszasával lapozhatók a nyíl ikonokkal előre és hátra. A "kuty" kezdetű szócikkekhez pipálja ki a Csak címszóban opciót és ezt írja a keresőmezőbe (csillaggal a végén): kuty* (és nyomja meg az Enter-t vagy kattintson a nagyító ikonra). A más szócikkekre való hivatkozásokon (v. ö. és l.) nincsenek linkek, ezért a hivatkozott címszóra rá kell keresni.

SIRALOM főnév ..lmat, ..lma
  • 1. (választékos) Nagy veszteség, szomorúság miatt történő, fájdalmas jajgatással kísért sírás, kesergő panasz; siránkozás. Siralom völgye. Panaszos siralomba kezdett. Siralomtól hangos az egész ház. Siralommal van tele a gyászoló falu. □ Vár állott most kőhalom; Kedv s öröm röpkedtek: Halálhörgés, siralom Zajlik már helyettek. (Kölcsey Ferenc) Minden reggel siralomra Nyitom fáradt szememet, Siratlak, ha nyugalomra Hajtom árva fejemet. (Berzsenyi Dániel) Ah! lágyan kél az esti szél | Milford öböl felé; | Szűzek siralma, özvegyek Panasza nyög belé. (Arany János)
  • 2. (irodalomtudomány) Ezt kifejező, ehhez hasonlót tartalmazó irodalmi, költői alkotás. Jeremiás siralmai; Ómagyar Mária-siralom.
  • 3. (tájszó, irodalmi nyelvben) Sírásra késztető érzés, fájdalom; fájdalmas, siralmas dolog. → Agg siralom. Siralom nézni a jégverte szőlőt, siralom a gazdának, ha a jószága éhezik. □ A szőlőt, kertet … felverte a gaz, siralom volt ránézni. (Eötvös Károly)
  • Szóösszetétel(ek): siralomének; siralomnap.