SÓHAJTOZIK ige -ok, -ol; -tam, -ott; -nék, -nál, -na; -zon, (
választékos) sóhajtoz, (
régies,
irodalmi nyelvben) sohajtoz
1, tárgyatlan (-t ragos mértékhatározóval is) Gyakran, ismételten sóhajt.
Keservesen sóhajtozik. Valami baja van, csak ül és sóhajtozik. Ne sóhajtozz már annyit, majd csak találkoztok még!
- 2. tárgyatlan (költői) Sóhajtozik vki, vmi után v. felé, (ritka) vmire, vhová: sóhajtozva vágyódik, eped, áhítozik utána. □ Testvéri csókért e szív rég eped, Régen sohajtoz testvérszív után. (Vörösmarty Mihály) Ezer hölgy keble sóhajtoz feléd. (Madách Imre) || a. tárgyatlan (választékos) Bánkódik, kesereg. □ Ki sóhajtoz, ki mulat. | A világ csak hangulat. (Reviczky Gyula)
- 3. tárgyas (választékos) Sóhajtozva mond vmit, emleget vkit, vmit. □ Ifju nyugszik szunnyadozva, Kedveséről álmodozva, S nevét lágyan sohajtozza. (Gyulai Pál) Összefogództunk és körüllebegtük keringőzve
a nagy ebédlőt. Hanika dúdolt nekünk
színtelen kis cérnahangján "Legszebbek ezen a világon nincs párjuk!" sóhajtozta hevesen és rajongva. (Kaffka Margit)
- Igekötős igék: elsóhajtozik; végigsóhajtozik; visszasóhajtozik.
- sóhajtozás; sóhajtozó.