SZÉLJÁRTA melléknév
(választékos) Olyan <hely, terület>, ahol gyakran (erős) szél fúj. Széljárta csúcs, folyószakasz. □ Ó, költő tisztán élj te most, | mint a széljárta havasok | lakói. (Radnóti Miklós) || a. (ritka) Huzatos <helyiség>. □ Ócska, széljárta, düledező fogadó volt a "Vörös ökör". (Krúdy Gyula)