Súgó: A kereső alapesetben a szótár teljes szövegében keres. A találatok húszasával lapozhatók a nyíl ikonokkal előre és hátra. A "kuty" kezdetű szócikkekhez pipálja ki a Csak címszóban opciót és ezt írja a keresőmezőbe (csillaggal a végén): kuty* (és nyomja meg az Enter-t vagy kattintson a nagyító ikonra). A más szócikkekre való hivatkozásokon (v. ö. és l.) nincsenek linkek, ezért a hivatkozott címszóra rá kell keresni.

SÍRÓ melléknév és főnév
  • I. melléknév -n v. -an
  • 1. Olyan, aki sír. Síró gyermek, nő. □ Ilona sír. A lámpa még inog, a síró asszony árnyéka inog a falon. (Babits Mihály) S ahogy a zsúfolt marhavagonokból kicsapott a tüzérek éneke…nekem egyszerre eszembe jutott az indulás, Pest, a síró asszonyok és gyerekek. (Szabó Lőrinc)
  • 2. Búslakodó, vkinek, vminek sorsát, állapotát panaszoló. Nyájáért síró pásztorfiú. □ Dózsa György unokája vagyok én, Népért síró, bús, bocskoros nemes. (Ady Endre)
  • 3. (ritka) Könyörgő, esdeklő. □ Lásd, mikor Hat éves voltál, én is megfogadtam Síró szavad. (Arany János–Arisztophanész-fordítás)
  • 4. (átvitt értelemben, költői) Síráshoz hasonló hangot adó. □ Csak vissza, vissza, meg ne csaljanak Csalárd napsúgár és síró patak. (Tompa Mihály) Gázolt a sarkam síró avarban. S aludt a tölgy, a hárs, a nyár. (Tóth Árpád) A hangszer valamennyi egyszerre hangot ád, síró, sikító és visító meg dörömböző hangokat. (Móricz Zsigmond)
  • II. főnév -t, -ja
  • 1. Síró személy. Nehéz szívvel hallgatta a sírókat. □ Szeretem az elutazókat, Sírókat és fölébredőket. (Ady Endre)
  • 2. (népies) Sírás, síró hangulat. Síróra áll a szája: arckifejezése azt mutatja, hogy mindjárt sírni fog; sírásra áll a szája. □ Csak a rossz szívű és csúfszájú barátnőktől őrizkedjünk… Hányszor hoztak ezek már engemet síróba. (Gyulai Pál) Gyaur – folytatta síróra lágyult hangon a török –, te jó ember vagy. (Gárdonyi Géza) sírós.