SÍNYLI tárgyas ige ..lette [ë-e]; ..leni [e], (
népies,
régies) sínli (csak határozott tárggyal, tárgyas ragozásban)
<A szóban forgó kellemetlen tényt v. szomorú esetet> hátrányos, kínzó, sorvasztó hatásában és következményeiben testi, lelki v. anyagi vonatkozásban érzi, szenvedi; nyögi.
Még most is sínyli a balesetet. Két éve rossz volt a termés, azóta is sínylik a gazdák. □ Buda neje, Gyöngyvér, is sürgeti jöttét, | Hogy Aladárt lássa, első fi-szülöttét; | Ő maga is sínli, hogy távol a gyermek. (Arany János) [Az öreg] holta napjáig sínylette ezt a kázust. (Mikszáth Kálmán) Vézna, vérszegény fiúcska
Még mindig utolsó nagy betegségét sínylette, a mellhártyagyulladást. (Kosztolányi Dezső) || a. (
költői) <A távollevő, hiányzó személyt, dolgot> fájdalmasan hiányolja, nélkülözi. □ Mennyi nemes bajnok, méltó sok századot élni, Fénytelen itt szúnyad s kő se mutatja helyét!
| Sínli szokott terhét tűzménje [= tüzes ménje], nyihogva kapar, vág. (Kisfaludy Károly) Hamar elment tőled, kora előtt ment el
Sínyleni oh, hogy ne? már sínyled anyádat, S vele együtt nő majd a csecsemő bánat. (Arany János)
- Igekötős igék: megsínyli.
- sínylő.