Súgó: A kereső alapesetben a szótár teljes szövegében keres. A találatok húszasával lapozhatók a nyíl ikonokkal előre és hátra. A "kuty" kezdetű szócikkekhez pipálja ki a Csak címszóban opciót és ezt írja a keresőmezőbe (csillaggal a végén): kuty* (és nyomja meg az Enter-t vagy kattintson a nagyító ikonra). A más szócikkekre való hivatkozásokon (v. ö. és l.) nincsenek linkek, ezért a hivatkozott címszóra rá kell keresni.

SÍNYLIK tárgyatlan ige -ek, -esz [ë, e]; -ett [ë]; -enék, -enél [e,e], -ene [e-e]; -eni [e] (felszólító módban nem haszn.), (népies, régies) sínlik
  • 1. (tájszó, költői) Sínylődik. □ Zelemér mind ez idő alatt a barlangban sínlett… végtelen lelki s érzéki nyomorban. (Vörösmarty Mihály) Sok érdek köt engem a halmos vidékhez… Mégis mint a fenyő a homokos pusztán, Lelkem nem szokik meg e tájon, csak sínlik. (Tompa Mihály) A gyümölcsfa sínylik – mondja a gazda. – Megeszi a penész. (Móricz Zsigmond)
  • 2. (tájszó) <Tűz> senyved. Nem ég ez a nedves fa, csak sínylik.
  • 3. (ritka) Sorvad, fogyatkozik. □ [A gyermek] Epedő nagy kék szemével A szivárványt nézte még; A szivárványt, amely szinte Fogyni látszék, sinleni. (Arany János) sínylő; sínylett.