Súgó: A kereső alapesetben a szótár teljes szövegében keres. A találatok húszasával lapozhatók a nyíl ikonokkal előre és hátra. A "kuty" kezdetű szócikkekhez pipálja ki a Csak címszóban opciót és ezt írja a keresőmezőbe (csillaggal a végén): kuty* (és nyomja meg az Enter-t vagy kattintson a nagyító ikonra). A más szócikkekre való hivatkozásokon (v. ö. és l.) nincsenek linkek, ezért a hivatkozott címszóra rá kell keresni.
1. (Fémek, főleg vas felületén) nedves levegővel v. vízzel való érintkezés és oxidálódás folytán keletkezett, a fém állományát bomlasztó réteg. → Nemes rozsda; belepi, emészti a rozsda, rozsda képződött rajta; a rozsda kikezd, mar, megesz vmit; a rozsdát eltávolítja; rozsdát kap vmi. □ Tárogatód megszűnt, rozsda emészti vasad. (Kisfaludy Károly) Őseimnek véres kardja Fogason függ, rozsda marja. (Petőfi Sándor) Díszkanalak voltak ezek a rézkanalak. Nagyon kellett rájuk vigyázni, mert az ételben igen hamar kaptak zöld rozsdát. (Móricz Zsigmond) || a. (átvitt értelemben, költői) Az, ami vmit (ritk. vkit) lassan emészt, pusztít, rongál, ill. használhatatlanná, régivé tesz. □ A nagy várakat és kis birodalmakat Vastag rozsda emészti meg. (Csokonai Vitéz Mihály) Az életnek rozsdája: a gond, Kor, kétség, bánat egy se bánt! (Tompa Mihály)
2. (növénytan) Különféle növényfajok (elsősorban gabonafélék) levelein rozsdagombák által okozott barna v. fekete folt. □ S ha sáska, féreg, rozsda nem járt, S a június szépen ragyog Még a vetés bőven terem. (Arany János) A jó Isten legyen irgalmas, és kímélje meg szárazságtól, jégveréstől, rozsdától a kis kövér embert. (Nagy Lajos)