ROMÁNC főnév -ot, -a
(
irodalomtudomány) Elbeszélő költői műfaj: a balladához hasonló szerkezetű, de líraibb és rendsz. derültebb hangulatú, rövidebb) költemény.
Spanyol népi románc; Arany románcai. □ A spanyol románcok szép világa a mórokkal folytatott küzdésben nyíla fel. (Kölcsey Ferenc) S dühbe csapott a béres igricek Vesztük-érző, úr-dicsérő románca. (Ady Endre) || a. (
zene) Ilyen szövegű énekes zenemű. || b. (
ritka,
zene) Érzelmes szerelmi dal. || c. (
ritka,
zene) <A XVIII. század közepe óta> gyengéd érzelmeket kifejező, határozott formához nem kötött, hangszeres zenemű v. tétel. □ A filharmonikusok mégiscsak különbül tudták Grieg románcát előadni, mint Bacho zenekara
(Krúdy Gyula)
románci; románcos.