ROKONSZENVES [e-e] melléknév -en, -ebb [e, e]
Maga iránt rokonszenvet keltő; megnyerő, szimpatikus. Rokonszenves ember, férfi, leány, nő. Szerénysége igen rokonszenvessé tette. Nekem nagyon rokonszenves. Rokonszenves lényével mindenkit megnyert. Az elgondolást az illetékesek rokonszenvesnek találták. □ Magához méltó magas lelket, erős szívet, nemes, rokonszenves alakot hozott eléje a sors. (Jókai Mór) Költő volt és nekem igen rokonszenves. (Móricz Zsigmond)
rokonszenvesség.