Súgó: A kereső alapesetben a szótár teljes szövegében keres. A találatok húszasával lapozhatók a nyíl ikonokkal előre és hátra. A "kuty" kezdetű szócikkekhez pipálja ki a Csak címszóban opciót és ezt írja a keresőmezőbe (csillaggal a végén): kuty* (és nyomja meg az Enter-t vagy kattintson a nagyító ikonra). A más szócikkekre való hivatkozásokon (v. ö. és l.) nincsenek linkek, ezért a hivatkozott címszóra rá kell keresni.
ROKOKÓ főnév és melléknév (régies írva: rococo is) (művészettörténet, irodalomtudomány)
I. főnév -t, -ja (csak egyes számban) Az 173080-as éveknek a barokkból alakult művészi és irodalmi irányzata; kecses formák, cikornyás vonalak uralma, zsúfolt díszítés, finomkodó, mesterkélten idilli hangulat kedvelése, könnyed felszínesség jellemzi. A rokokó a barokk kései, szélsőséges fejleménye. □ Az egyik szalón a biedermeier ízlést dicsérte, a másik rokokóról beszélt, (Krúdy Gyula) || a. Az a korszak, amelyben ez az irányzat az uralkodó. A rokokó évtizedei; a rokokó embere, költője. □ A nyájas, álmos, bájos rokokóban | Versaillesban járta a lágy menüettet | A sáppatag csillag, Maillard kisasszony. (Juhász Gyula)
II. melléknév
1. A rokokó (I.) stílusában készült <tárgy, alkotás>. Rokokó bútor, díszítő elemek; rokokó épület, palota, terem stb.: barokk szerkezetű, de a rokokó (I) stílusában díszített é., p., t. □ Remekül volt bútorozva a boudoir; pici rococo székek, faragott apró asztalkák. (Mikszáth Kálmán)