FORGANDÓ  melléknév -an, -bb (
költői)
Változékony, állhatatlan <sors, szerelem, szerencse>. □ Ó te csalárd világ, 
 Forgandó szerelem, változó szerencse, 
 Új gyötrelmet hozál. (Balassi Bálint) A szerencse forgandó  Csak inségem állandó! (Kisfaludy Sándor) Szegény a forgandó, tündér szerencse. (Kosztolányi Dezső)