Súgó: A kereső alapesetben a szótár teljes szövegében keres. A találatok húszasával lapozhatók a nyíl ikonokkal előre és hátra. A "kuty" kezdetű szócikkekhez pipálja ki a Csak címszóban opciót és ezt írja a keresőmezőbe (csillaggal a végén): kuty* (és nyomja meg az Enter-t vagy kattintson a nagyító ikonra). A más szócikkekre való hivatkozásokon (v. ö. és l.) nincsenek linkek, ezért a hivatkozott címszóra rá kell keresni.

ROPPAN tárgyatlan ige -t, -jon (gyak. -t ragos mértékhatározóval) (hangutánzó)
  • 1. <Szilárd tárgy hőváltozás v. vmely külső erő hatása következtében> egyszeri, rövid, a pattanáshoz hasonló, de annál mélyebb, keményebb hangot ad. Roppan a bútor a kályha mellett. A cseresznyemag nagyot roppant a fogai között. □ Toldi leszáll, nézi: "hadd emelintem meg!" | Alászegi vállát egyik szelemennek; Ropog a kő, a vas; roppan az ő csontja. (Arany János) S im egyszerre ajtóm roppan, | mintha egy kéz félve koppan. (Babits Mihály–Poe-fordítás) || a. <Szerkezet> működés közben ilyen hangot ad. □ "Vendég lesz az", így tünődtem, "azért roppan künn a zár." (Tóth Árpád–Poe-fordítás)
  • 2. Kemény, merev tárgy túlterhelés, ütés következtében ilyen hangot adva eltörik. A lába roppant egyet, s nem tudott felkelni. A gerenda nagyot roppant, és kettétörve lezuhant. □ Csattog a vas páncél, roppan a nagy láncsa. (Arany János)
  • 3. (régies) <Fegyver> dördül, elsül. □ Puska roppan, az ágyu mennydörög. (Vörösmarty Mihály)
  • 4. (ritka, régies, költői) Dob, trombita, ill. a hangjuk perdül, harsan. □ Lenn tárogató, kürt, síp, dob zaja roppan. (Arany János)
  • Igekötős igék: megroppan; összeroppan.
  • roppanás; roppanó.