Súgó: A kereső alapesetben a szótár teljes szövegében keres. A találatok húszasával lapozhatók a nyíl ikonokkal előre és hátra. A "kuty" kezdetű szócikkekhez pipálja ki a Csak címszóban opciót és ezt írja a keresőmezőbe (csillaggal a végén): kuty* (és nyomja meg az Enter-t vagy kattintson a nagyító ikonra). A más szócikkekre való hivatkozásokon (v. ö. és l.) nincsenek linkek, ezért a hivatkozott címszóra rá kell keresni.
1. Melegebb emberi érzésre képtelen, ezért túlságosan tartózkodó, soha meg nem közelíthető, elutasító, barátságtalan modorú <személy>. Rideg vénember. □ Janka nem kívánta meg az én gyermekkoromat ezek közt a rideg kálvinisták közt, inkább megsiratott. (Móricz Zsigmond) || a. Ilyen emberre jellemző, az ilyen személy külső v. lelki magatartását tükröző, barátságtalanságra, nyers modorra valló. Rideg hang, modor, válasz; ridegen felel; ridegen fogad vkit. □ Rideg férfiszívében különös nosztalgiát keltett a kép. (Babits Mihály) Egy felvetett fejet, egy rideg pillantást, egy arcmozdulatot se tűr (Móricz Zsigmond)
2. Visszariasztóan barátságtalan, kietlen, puszta, sivár <helyiség>. Rideg lakás, szoba. □ Sötét éjben, rideg lakában, Virraszta meddő bánatában A dalnok egyedűl. (Arany János) Szomorúan gondolunk vissza azokra a szeptemberi délutánokra, melyeket a te rideg szállóbeli szobádban töltöttünk. (Justh Zsigmond) [Öcsémre] vártam a rosszul fűtött, nagy, rideg fogadószobában. (Kaffka Margit) || a. Gyér növényzetű v. teljesen puszta, kopár <táj>; kietlen. □ Ott lenn hagytam minden gondot, Mely szívem fölött borongott, Melynek sötét árnyékában Mint rideg kőszikla álltam. (Petőfi Sándor) Túl a rideg parton kezdődék a siralomnak Rém hona, változatos kínokkal tarka vidékek. (Arany János)
3. (átvitt értelemben, költői) Élettelen, érzéketlen <tárgy>. □ Mit ér a gond kenyéren és vízen, Tölts hozzá bort a rideg kupába. (Vörösmarty Mihály)
4. Minden melegebb érzésből fakadó emberi kapcsolatot nélkülöző, zord, sivár <állapot>. □ Rideg magányod fájó érzetében Gyötörjön a végetlen gondolat. (Madách Imre) Eszébe jut önsorsa, átka: Rideg, kinos apátlansága. (Vajda János) || a. (irodalmi nyelvben) Melegebb érzést nem keltő, nem boldogító. □ Vigasztalódjál, oh én kedvesem, Úgy is mit ér ez a rideg dicsőség. (Madách Imre) Dacolni a multtal, ugy-e mily rideg cél? (Ady Endre) || b. (irodalmi nyelvben) A tiszta értelemhez szóló, érzelmeinkre nem ható <szellemi alkotás>. □ Testvérét felismerné a jobb, ha Rideg tanod számokkal meg nem ölné. (Madách Imre) || c. (választékos) A maga puszta mivoltában megjelenő, nem szépített, nem eszményített; költőietlen. □ Hát a rideg valónál álljak-é meg? | Eszményesítés ad művünkbe lelket. (Madách Imre)
5. (ritka) Magános, egyedülálló, egyedüli, elhagyatott. □ [A Tisza] a Zagyvához kicsapván Mormola, mint ridegen bolygó bika mormol az éjben. (Vörösmarty Mihály) Bárha nem is volt kert és kerítés, s bármily ridegen állott is az útfélen a ház, de magunk laktunk benne. (Móricz Zsigmond) || a. (tájszó) Nőtlen. □ Rideg legény vagyok, biz az! (Reviczky Gyula)
6. Télen-nyáron a szabad ég alatt, a legelőn tartott <állat(ok csoportja)>. Rideg marha; rideg gulya, nyáj; rideg ménes: herélt lovakból álló m. □ Egy egész rideg ménest hajtottak fel a magyar Alföldről a bécsi országos vásárra. (Jókai Mór) A födél nélkül élő gulya neve némely helyen rideg marha. (Tömörkény István) || a. Rideg pásztor: az ilyen jószág pásztora, aki a gondjaira bízott állatokkal egész évben kint él a mezőn. || b. (tájszó) Sovány, soványan tartott <háziállat>. Rideg baromfi, disznó. Rideg marhát vesz hizlalásra.
7. (műszaki nyelv) Merev, nehezen hajlítható, hajlításra könnyen törő, nem rugalmas <anyag, kül. acél, aszfalt>.
ridegség.