RESZKET [ë-e v. e-e] tárgyatlan ige -tem, -ett [e, ë], ..essen [e-ë]
- 1. <Ember, állat teste v. testrésze> önkéntelen, apró, gyors és gyak. szabálytalanul erősödő és gyengülő, rezgésszerű mozgást végez; erősen v. váltakozó mértékben remeg. Reszket a hidegtől v. a hideg miatt; reszket a félelemtől v. félelmében; reszket a haragtól, az örömtől; egész testében v. minden ízében reszket; reszket a keze, a térde. Szóláshasonlat(ok): reszket, mint a (miskolci) → kocsonya; reszket, mint a → kutya; reszket, mint a → nyárfalevél. □ A keze
reszketett
a sok visszafojtott mérgelődéstől. (Krúdy Gyula) Rózsa Sándor
oly iszonyú hatással volt rá, hogy reszketni kezdett minden porcikája. (Móricz Zsigmond) Anyám volt, apró, korán meghalt, | mert a mosónők korán halnak, a cipeléstől reszket lábuk | és fejük fáj a vasalástól. (József Attila) || a. (kissé választékos) <Kisebb, rugalmas, hajlékony tárgy v. cseppnyi folyadék külső ok következtében> ilyen mozgást végez. Reszketnek a nyárfa levelei a szélben. Harmatcsepp reszket a falevélen. Könny reszketett a szemében. □ Árpád pedig álla magasban | Egy kis domb tetején. Vala ékes párduca vállán |
És könnyű süveg álla fején s toll reszkete ormán. (Vörösmarty Mihály) Reszket a bokor mert Madárka szállott rá. (Petőfi Sándor) A manométert nézi, amint a mutatója reszketve, rezegve mutatja a gőz állását. (Gelléri Andor Endre) || b. (ritka) <A föld> reng, remeg.
- 2. (átvitt értelemben) Nagyon fél, rendsz. vkitől, vmitől. Ne reszkess, nem bántalak! Reszkess haragomtól! Attól reszket, hogy
□ Az érc koporsót ki felbolygatád: | Hogy mit jelent irása? Most tudod! | Azért reszkess az istenek nevét, Egy percig is kábán bitorlani. (Tompa Mihály) Lidike
azon az éjszakán maga bandukolt haza, s reszketett a harapós paraszt-kuvaszoktól. (Kosztolányi Dezső) Öreg vagyok, mért reszketek e nyártól? (Babits Mihály) || a. (átvitt értelemben) Reszket vkiért, vmiért: nagyon félt vkit, vmit; nagyon aggódik érte. Reszket érte; reszket az életéért. □ Nem magamért, önzésből, jajdulok fel: miattad reszketek. (Arany János) Te magad is apa vagy: tudod, hogy mi az, mikor a szülői szív reszket a gyermekéért. (Gárdonyi Géza) || b. (átvitt értelemben, ritka, költői) Reszket a lelke, a szíve: erős érzelem, izgalom hatja át. □ Reszket a lelkem, mert Eszembe jutottál. (Petőfi Sándor)
- 3. (átvitt értelemben) Reszket vkiért, vmiért: (erős szeretettől áthatva) vágyakozik vki, vmi után, szenvedélyesen szeret, kíván vkit, vmit. Reszket érte; (csak úgy) reszket az evésért; reszket a zenéért. □ Rest asszony!
Reszketsz, tudom azt is, gyermek Aladárért. (Arany János) Reszketett a gyerekért, de nem merte szeretni többé. (Mikszáth Kálmán)
- 4. (átvitt értelemben) <Hang, fény> szaggatottan v. gyors egymásutánban gyengülve és erősödve terjed, v. gyors, apró kilengéseket mutat, éreztet. Reszket a hangja az izgalomtól. □ Jer: nézd a Balatont, mikor a nap reggeli lángja | Tükrözetén [= tükrén] reszket, s mikor a hold fénye alatt ég. (Berzsenyi Dániel) Fegyvere szép fényén haloványan reszket az alkony. (Vörösmarty Mihály) Hideg, téli holdfény reszketett a jégvirágos ablakon. (Kosztolányi Dezső)
- Szólás(ok): ld. fázik.
- Igekötős igék: belereszket; megreszket.