REPKÉNY főnév [e] -t, -ek, -e [ë, e]
- 1. Erdős, cserjés helyeken, réteken növő, tarackos tövű kúszónövény; vese alakú levele, örvökben álló, apró, kék, ajakos virága van (Glechoma hederacea).
- 2. (költői) Borostyán (1). □ Ama kormos ablakoknál, Hol most repkény szövődik
Ott búcsúzott szívszakadva Az ékes hölgy férjétől. (Berzsenyi Dániel) A 6-os ablakmélyedéséből a repkénnyel befuttatott házat s a kis kertet vizsgálgattam. (Kuncz Aladár) || a. (ritka, költői) Borostyánkoszorú. □ Arany borjú itt nem talál imádót; Repkényt az ész, kacajt nyer a bohó! (Vörösmarty Mihály)
- Szóösszetétel(ek): repkényág; repkényfüzér; repkényinda; repkénykoszorú; repkényszőnyeg.
- repkényes.