Súgó: A kereső alapesetben a szótár teljes szövegében keres. A találatok húszasával lapozhatók a nyíl ikonokkal előre és hátra. A "kuty" kezdetű szócikkekhez pipálja ki a Csak címszóban opciót és ezt írja a keresőmezőbe (csillaggal a végén): kuty* (és nyomja meg az Enter-t vagy kattintson a nagyító ikonra). A más szócikkekre való hivatkozásokon (v. ö. és l.) nincsenek linkek, ezért a hivatkozott címszóra rá kell keresni.
I. melléknév ..hén, ..hébb (ritka, irodalmi nyelvben)
1. Olyan <személy>, aki nem szeret dolgozni, lusta, rest, tunya. □ Te megszökél; mert renyhe s céda vagy, Hogy élj szilaj rendetlen életet. (Vörösmarty Mihály) Midőn a renyhe társaság Büzhödt állóvizében Új bűnök milliárdjai Vannak keletkezőben Midőn a gazdag megkövül És a szegény elfásul Akkor elétör egy vad nép Szilaj vére s erénye. (Arany János) A tájnak renyhe népe összegyül: | bámész sereg. (Babits Mihály)
2. (ritka, irodalmi nyelvben) Ilyen személyre valló <cselekvés, magatartás>. A tunya ember renyhén mozog. □ Aludni akarok aranyágyon Renyhén, meredten, jóllakottan. (Ady Endre)
3. (orvostudomány) A normálisnál lassabban végbemenő, lefolyó, s ezért bizonyos rendellenességre valló. Renyhe bélműködés, reflexek.
4. (állattenyésztés) renyhe ménes: csupán a mezei munka szünetelésekor együtt tartott m.; herélt lovakból és olyan kancákból áll, amelyeket nem akarnak fedeztetni.
5. (ritka, költői) A tétlenség, a zavartalan nyugalom, a tunya jólét hangulatát, képét felidéző <állapot, tárgy>. □ Nem ült ám renyhe gondban Zoárd, a hunvezér (Arany János) Merengés, oh merengés Csak ringasz renyhe tükrén a könnyek tengerének. (Tóth Árpád) Minden gyűlölség szálljon most felétek, Kik renyhe jólét párnáin henyéltek. (Juhász Gyula)
II. főnév ..hét, ..héje [e] (ritka, irodalmi nyelvben) Naplopó, léhűtő, ingyenélő ember. □ Renyhe fog civódni sok szép birtokomon, Idegen rokonság. (Arany János)
renyheség; renyhül.