Súgó: A kereső alapesetben a szótár teljes szövegében keres. A találatok húszasával lapozhatók a nyíl ikonokkal előre és hátra. A "kuty" kezdetű szócikkekhez pipálja ki a Csak címszóban opciót és ezt írja a keresőmezőbe (csillaggal a végén): kuty* (és nyomja meg az Enter-t vagy kattintson a nagyító ikonra). A más szócikkekre való hivatkozásokon (v. ö. és l.) nincsenek linkek, ezért a hivatkozott címszóra rá kell keresni.

RENGET [ë-e v. e-e] tárgyas ige -tem, -ett [e, ë], essen [e-ë] Általában okozza, előidézi, hogy vmi rengjen.
  • 1. <Nagy erő hatalmas, nagy tömegű testet, anyagot> rengésre (1, 2) késztet. A vihar rengeti a fákat. □ Itt, hol szőke vizét a Duna rengeti, Árpád gazdag arany hantjain, oh hazám! Ceresnek koszorús homloka illatoz. (Berzsenyi Dániel) Mint mikor éktelenűl zendűlvén, összecsap ég, föld, … Illyen erőszakkal két hős egymásnak eredvén Összemegy itt földet rengetve, halálos ütésre. (Vörösmarty Mihály) || a. (ritka, költői, túlzó) <Erős hang> megreszkettet vmit. □ Közben … a harc réz torkai, kürtök Rengetik a levegőt harsány szavaikkal. (Vörösmarty Mihály)
  • 2. (költői) <Személy súlyos, nagy tárgyat> kezében ráz. □ Látja, s előugrat buzogányt rengetve kezében Bors, és a görögök nyilait fölfogja merészen. (Vörösmarty Mihály) Toldi a nagy ostort rengeti kezében. (Arany János)
  • 3. (népies, irodalmi nyelvben) Ringat (1, 2). □ Lágyan zsongó habok Ezer kis csillagot | Rengetnek a Dunán. (Arany János) Azt gondolom, bölcsőben nyugszom; s édes anyám renget. (Gyulai Pál)
  • Igekötős igék: megrenget.
  • rengetés; rengetett; rengető.