REZZEN [ë-e v. e-e] tárgyatlan ige -t, -jen [ë] (ritka, költői)
Megrezzen (12). □ Minden bokrot átaldöfnek; Gyík ha rezzen, fajd ha rebben, De a gímvad nincs ezekben. (Arany János) Csönd van, mintha nem is rezzennénk S rohanunk a forradalomba. (Ady Endre) || a. (ritka, irodalmi nyelvben) Így megmozdulva hangot ad. □ Ha [a villamos csengő]
rezzen, akkor új szónok lép odabent sorompóba. (Mikszáth Kálmán)
Igekötős igék: belerezzen; elrezzen; felrezzen; megrezzen; összerezzen.
rezzenés; rezzenő; rezzent melléknév.