Súgó: A kereső alapesetben a szótár teljes szövegében keres. A találatok húszasával lapozhatók a nyíl ikonokkal előre és hátra. A "kuty" kezdetű szócikkekhez pipálja ki a Csak címszóban opciót és ezt írja a keresőmezőbe (csillaggal a végén): kuty* (és nyomja meg az Enter-t vagy kattintson a nagyító ikonra). A más szócikkekre való hivatkozásokon (v. ö. és l.) nincsenek linkek, ezért a hivatkozott címszóra rá kell keresni.
RENDÜLETLEN [ë-e-e v. e-e-e] melléknév és határozószó
I. melléknév -ül, -ebb [e] (régies)
1. Olyan, amit nem v. nem könnyen lehet megrendíteni; megingathatatlan, szilárd, erős. □ Légy mint szikla rendületlen. (Kölcsey Ferenc)
2. (átvitt értelemben, ritka) Olyan <személy>, akit véleményétől, szándékától, céljától nem lehet eltántorítani; szilárd akaratú, állhatatos, kitartó. Vkinek rendületlen híve.
3. Ilyen személyre jellemző, rá valló, tőle származó. □ Hazádnak rendületlenűl Légy híve, oh magyar. (Vörösmarty Mihály) Fegyverét rendületlen nyugalommal s elszántsággal nyújtá át. (Jókai Mór) Kardics bácsi rendületlen nyájassággal tovább írta a szerződést. (Móricz Zsigmond) || a. (tréfás) Rendületlenül: állandóan, szünet nélkül, kitartóan. □ Abból az öreg munkásasszony fajtából való, akit soha semmilyen dolog ki nem fáraszt: meszelnek, mosnak, vasalnak, fát vágnak és isznak rendületlenül. (Gelléri Andor Endre)
II. határozószó (költői) Rendületlenül. □ Rendületlen áll az épület. (Kölcsey Ferenc)
rendületlenség.