RENDÍT [ë v. e] tárgyas ige -ett, -sen [ë, ë]; -eni [e] v. (-ni) (
régies,
költői)
Megrendít (1). □ A fegyverropogás, lábak dübögése, Rendítik a földet. (Csokonai Vitéz Mihály) Homályban űl, Mi egy világot rendít és teremt. (Madách Imre)
- Igekötős igék: megrendít.
- rendítés; rendítetlen; renditett; rendítő.