Súgó: A kereső alapesetben a szótár teljes szövegében keres. A találatok húszasával lapozhatók a nyíl ikonokkal előre és hátra. A "kuty" kezdetű szócikkekhez pipálja ki a Csak címszóban opciót és ezt írja a keresőmezőbe (csillaggal a végén): kuty* (és nyomja meg az Enter-t vagy kattintson a nagyító ikonra). A más szócikkekre való hivatkozásokon (v. ö. és l.) nincsenek linkek, ezért a hivatkozott címszóra rá kell keresni.

BUKSI melléknév és főnév
  • I. melléknév
  • 1. (kedveskedő) Nagy, boglyas <fej>. Megsimogattam a buksi fejét. □ Adja ide azt a buksi fejét, hadd kössem be. (Mikszáth Kálmán) Buksi fejét búsan térdemre ejti. (Kosztolányi Dezső) || a. (kedveskedő) Ilyen fejű <személy>. Egy okos szemű buksi lurkón akadt meg a szeme. □ Odaszólt fiának, egy buksi legénynek. (Arany János) A buksi Nácinak annyira tetszett a dolog, hogy folyton röhögött. (Gelléri Andor Endre)
  • 2. (népies, régies) Ostoba, bamba.
  • 3. (tájszó) Önfejű, makacs, konok, csökönyös.
  • 4. (átvitt értelemben, ritka, költői) Aránytalanul terjedelmes; idomtalan. □ [A Toldi II. részéhez.] Későn születtél, buksi költemény, Tíz vagy húsz évi meddőség után. (Arany János)
  • II. főnév -t, -ja (kedveskedő)
  • 1. Buksi (I. 1) fej, főleg gyermeké. Ne dugd elémbe a buksidat. Mit lógatod a buksidat? □ Mégis legtöbbet ér az én buksim. (Jókai Mór) Néha öt perc is beletelik, mire újra felbukkan kócos buksija a látóhatáron. (Móra Ferenc)
  • 2. Buksi (I. 1a) gyermek. Gyere csak, te kis buksi!