Súgó: A kereső alapesetben a szótár teljes szövegében keres. A találatok húszasával lapozhatók a nyíl ikonokkal előre és hátra. A "kuty" kezdetű szócikkekhez pipálja ki a Csak címszóban opciót és ezt írja a keresőmezőbe (csillaggal a végén): kuty* (és nyomja meg az Enter-t vagy kattintson a nagyító ikonra). A más szócikkekre való hivatkozásokon (v. ö. és l.) nincsenek linkek, ezért a hivatkozott címszóra rá kell keresni.
BOSSZÚÁLLÓ melléknév és főnév, (régies, tájszó) boszúálló
I. melléknév
1. Olyan <személy v. csoport>, akinek, amelynek olyan a természete, hogy sérelmét nem felejtve igyekszik erős eszközökkel megtorolni. Bosszúálló ember, nép. Nem kell félned, nem vagyok én bosszúálló. □ Immár ideje velek [= velük] esmertetnem: Én vagyok ama nagy bosszúálló Isten. (Zrínyi Miklós) || a. Ilyen személyre jellemző. Bosszúálló természetű.
2. Bosszúállással kapcs., erre irányuló. □ Lajos Vala bosszuálló kemény készületben. (Arany János) Anyám miatt meg tudtam ismerni a felháborodást és a bosszúálló gyűlöletet. (Móricz Zsigmond) || a. (átvitt értelemben, költői) A bosszú végrehajtására alkalmas, haszn. <eszköz>. □ Akkor mene Felicián | A király elébe Rettenetes bosszuálló Kardja volt kezébe. (Arany János)
II. főnév -t, -ja (ritka) Bosszúálló személy. A bosszúálló ezúttal megjárta.