BONTAKOZIK tárgyatlan ige -tam, -ott, -zék (-zon) (főleg 3. személyben, vmely időhatározóval kapcs.)
- 1. (választékos) <Rügy> kezd fesleni, kibomlani. Lassan már bontakoznak a rügyek.
- 2. (ritka) <Csapat, sereg> harci rendbe oszlik, felfejlődik. II. Lajos serege ütközetre készült, és már bontakozott a mohácsi síkon.
- 3. (ritka, irodalmi nyelvben) <Légköri jelenség> szétterjedve fokozatosan ritkul. □ Ólmos szürkeség látszik
Lassan terjed, bontakozik. (Tömörkény István)
- 4. (választékos) Vmi az észlelést gátló körülmények megszűntével folyamatosan láthatóvá lesz. A homály eloszlásával lassan bontakoztak a távoli hegyek körvonalai. □ Elnézett a messzeségbe, ahol
fellegek közül bontakozott a hold. (Gárdonyi Géza)
- 5. (átvitt értelemben) <Képesség, tehetség> kezd vkiben mutatkozni, egyre szembetűnőbben jelentkezni. A gyermek zenei tehetsége már korán bontakozott. □ Manapság is vannak költők, velünk, mellettünk bontakozik tehetségük. (Krúdy Gyula)
- 6. (elavult) Bomlik, romlik. □ Egész egészségem a maga fő principiumiban bontakozni kezdett. (Csokonai Vitéz Mihály)
- Igekötős igék: kibontakozik.
- bontakozás; bontakozó.