BOLYOG tárgyatlan ige -tam, bolygott, -jon; -ni v. bolygani
- 1. (tájszó) Ide-oda megy, járkál. Szegény, beteges asszony, most már nemigen bolyog, inkább fekszik.
- 2. (régies, költői) Bolyong. □ Itt a várfal körűl Bolyogni láttam egy leányt. (Vörösmarty Mihály) Hegy-völgyön mélán bolygok én A halvány ősznek idején. (Tompa Mihály) Életem hajóján már csüggedezve bolygok. (Tóth Árpád)
- Igekötős igék: elbolyog.