REPÍT [ë v. e] ige -ett, -sen [ë, ë]; -eni [e] v. -ni röpít
Általában okozza, előidézi, hogy vmi, vki repüljön.
- 1. tárgyas <Madarat ember> meghatározott céllal repülésre késztet, repülve tett útra küld, ill. <az anyamadár> önálló repülésre bocsát, repülni tanít. Postagalambot repít. A fecskemadár most repíti először fiait. || a. tárgyatlan (ritka, tájszó) <Madárfióka> a repülést tanulja, ill. azt megtanulva, fészkét elhagyja.
- 2. tárgyas Sárkányt repít: a) a szél erejét felhasználva, a papírsárkányt zsinegen a levegőben lebegteti; b) (átvitt értelemben, ritka, tréfás) <férj> feleségét v. anyósát útra bocsátja, utazni v. nyaralni küldi; sárkányt ereszt.
- 3. tárgyas <Vmi, főleg szél, vminek az ereje> a levegőben nagy sebességgel mozgat, visz, hajt vmit vhova. A szelek repítették hozzánk ennek a növénynek a magvait. Az orkán messzire repítette a ház fedelét. A robbanás ereje a szomszéd udvarra repítette az ajtót. || a. tárgyatlan <Növény> magvait a levegő mozgására bízva elengedi, elhullajtja. Repít a gyermekláncfű.
- 4. tárgyas (átvitt értelemben, kissé választékos) <Vki vmilyen eszközzel, fegyverrel, ill. vmilyen eszköz, fegyver, erő vmely tárgyat, lövedéket> a levegőben nagy sebességgel dob, hajít, lő (vhova). Parittyájából egy nagy követ repített feléje. Golyót repít a szívébe. Az ágyú több kilométerre repítette a lövedéket. □ Ha nincs erőd nyilat röpíteni, Van még erőd, hogy gyilkodat kinyújtsd. (Vörösmarty Mihály) Az én öcsém
golyót röpített az agyán keresztül. (Jókai Mór) || a. tárgyas (átvitt értelemben, költői) Pillantást, tekintetet repít vkire v. vmi felé: gyorsan, élénken v. élesen odapillant vkire v. vmi felé. □ Minek nevezzelek, Ha rám röpíted Tekinteted, Ezt a szelíd galambot
? (Petőfi Sándor)
- 5. tárgyas (átvitt értelemben, választékos) <Járművet> nagy sebességgel hajt, húz, visz, mozgat vhova. A két ló repíti a szánt. A gőz repítette a vonatot. A szél csak úgy repítette a vitorlást! □ Ha szárnyakon röpít a gőz dagálya, Ha tenni, szépre, jóra egyesűlsz
Széchényié mind az emlékezet. (Arany János) A jó erős lovak könnyen röpítették a kocsit. (Tolnai Lajos) || a. tárgyas (átvitt értelemben, választékos) <Jármű, gépezet> nagy sebességgel von, visz vkit vhová. A vonat egy óra alatta fővárosba repítette őket. Az űrhajó a Holdba repíti utasait. □ Szerencsről a fiáker repített a múlt faluja felé. (Móricz Zsigmond) Órák óta röpít az autó, |
szállunk a szerpentineken. (Szabó Lőrinc)
- 6. tárgyas Levegőbe v. légbe repít: felrobbant, robbantással elpusztít. Levegőbe repítették a hidat. □ A vár egy füstölgő rom volt már, a sáncok, a kazamaták
a légbe röpítve. (Jókai Mór) A drinápolyi aga az akinek a katonáit a levegőbe röpítette. (Gárdonyi Géza)
- 7. tárgyas <Gyors mozgás, forgás, ill. szél> lebegtet, lobogtat vmit. A tánc repítette a lány szoknyáját. □ Hajnali szél zászlaját röpíti, Maga pedig kardját emelinti | Török Bálint, jó vitéz, Enyingi. (Arany János) || a. tárgyatlan (népies) <Vmi a gyors mozgástól, forgástól> lebeg, lobog. □ Az egyik a borát köti, A másik pénzét Csörgeti; Furfangosabb elmével egy A léces kármentőbe megy S a fürge csaplárnét kivonja, Szintugy repit belé a kontya. (Arany János)
- Igekötős igék: alárepít; átrepít; berepít; elrepít; felrepít; kirepít; lerepít; odarepít; széjjelrepít; szétrepít; visszarepít.
- repítés; repített; repítget; repíthető; repítő.