Súgó: A kereső alapesetben a szótár teljes szövegében keres. A találatok húszasával lapozhatók a nyíl ikonokkal előre és hátra. A "kuty" kezdetű szócikkekhez pipálja ki a Csak címszóban opciót és ezt írja a keresőmezőbe (csillaggal a végén): kuty* (és nyomja meg az Enter-t vagy kattintson a nagyító ikonra). A más szócikkekre való hivatkozásokon (v. ö. és l.) nincsenek linkek, ezért a hivatkozott címszóra rá kell keresni.
RENDÍTHETETLEN [ë-e-e-e v. e-e-e-e] melléknév és határozószó, (régies, irodalmi nyelvben) rendíthetlen
I. melléknév -ül, -ebb [e]
Általában olyan <személy, dolog>, akit, amelyet nem lehet megrendíteni (2a, 3). Kül. külső hatásokkal dacoló, nekik nem engedő, szilárd <lelkiállapot, magatartás>. Rendíthetetlen bizalom, jellem, nyugalom. □ Becsületem acélszirt, kemény, mogorva és rendíthetlen. (Szigligeti Ede)
II. határozószó (költői) Rendíthetetlenül. □ Az összeesküdtek így beszéltek bátran Csakhamar kihítták a börtönbül őket, Bírák elé vitték kihallgatás végett. És szólt a bíró: "nem maradtok életben, Összeesküdtetek a szent haza ellen." És ők így feleltek nagy rendíthetetlen: "Nem a haza ellen, csak a király ellen!" (Petőfi Sándor)
rendíthetetlenség.