RENDÜL [ë v. e] tárgyatlan ige -t, jön (
régies,
költői)
Megrendül (13). □ Mi erőtől rendül a föld? (Csokonai Vitéz Mihály) Szerelme
Rendűlni nem fog tűz és vész között. (Vörösmarty Mihály) Akkor is Etelhez egy papot vivének
kinek a szavára Etel úgy megrezzent,
Mint e büszke tölgy, bár tudni hogy le nem dűl, Egy fejszecsapástól gyökeréig rendűl. (Arany János)
- Igekötős igék: megrendül.
- rendülés; rendület; rendülő; rendült.