RÉMÜL tárgyatlan ige -t, -jön (rendsz. határozói igenévi alakban) (
költői)
A rémület állapotában van. □ Szörnyű környék! hová a lélek Ha ólomszárnyakon repűl, Réműlve jár, alél, elhűl. (Csokonai Vitéz Mihály) Réműl, sír, fut, bujkál a nép. (Kisfaludy Károly) || a. (
túlzó)
Halálra rémül: nagyon megrémül.
- Igekötős igék: elrémül; megrémül.
- rémülés; rémülő.