GYÖNGYHARMAT  főnév
(
költői) Csillogó harmatcsepp. □ Ékszerűl az ébredő tavasznak, [a fa] Ágain gyöngyharmatok ragyognak. (Vörösmarty Mihály) Végigszántok az ugaron, Járok, kelek gyöngyharmaton, Csillogó hűs gyöngyharmaton. (Czuczor Gergely) || a. (
bizalmas, 
tréfás, 
gúnyos) <A biedermeier költészet stílusát parodizáló egyetlen szókapcsolatban:> 
ég v. 
isten veled és a gyöngyharmat: isten veled. □ No pajtás, Isten veled és gyöngyharmat! (Móra Ferenc)