VERSÍRÓ [s-í] főnév (kissé
rosszalló)
Olyan személy, aki rendsz. költői mondanivaló nélküli, de formailag sikerült verseket ír.
Az ügyes versíró még nem költő. □ Mi dolog ez,
versírók kisdedóvója akar a nemzeti kör lenni? (Jókai Mór) || a. (
régies,
irodalmi nyelvben) Költő. □ Egymásnak újolag hűséget fogadtak. | A fogadás közben összeforra szájok, | Hogy a versíróknak nincs ily Katicájok! (Vörösmarty Mihály)