REGÉL [e] ige -t, -jen [ë]
tárgyatlan (
régies, vád) Regét mond; mesél.
Regél vmiről. A múltról regél. □ Tizenkettőt ver Adonyban: | Elég is volt ma regélni. (Arany János) || a. tárgyas (
bizalmas, néha kissé
rosszalló) <Mesés, valószerűtlen, kevéssé hihető dolgo(ka)t, történet(ek)et> mond, mesél.
Azt regélik, hogy
□ Elkezdette regélni a távol szent földön tapasztalt dolgait. (Jókai Mór) Szerelmi üdvöt igazándiban csak egy percig lehet a kiválasztottaknak is érezni, bármit regéljenek a költők a hosszú szerelemről. (Krúdy Gyula)
- Igekötős igék: átregél; elregél; összeregél; végigregél.
- regélés; regélő; regélt.