Súgó: A kereső alapesetben a szótár teljes szövegében keres. A találatok húszasával lapozhatók a nyíl ikonokkal előre és hátra. A "kuty" kezdetű szócikkekhez pipálja ki a Csak címszóban opciót és ezt írja a keresőmezőbe (csillaggal a végén): kuty* (és nyomja meg az Enter-t vagy kattintson a nagyító ikonra). A más szócikkekre való hivatkozásokon (v. ö. és l.) nincsenek linkek, ezért a hivatkozott címszóra rá kell keresni.
1. (régies) Lázadó, felkelő, zendülő <személy>. □ A valódi Pórtelkyek rebellis nemzetes urai még sokáig erőlködtek, hogy megtagadák az elpártolt, "áruló" rokonhadat. (Kaffka Margit) || a. (régies) Ilyen személyre jellemző, vele kapcsolatos, tőle származó. Rebellis természet, magatartás. □ Néha rebellis dolgokat elnéznek, néha egy árnyékért is Kriegsgericht [= haditörvényszék]. (Arany János)
2. (bizalmas) Olyan <személy>, aki természeténél fogva lázadozik vmely rend, fegyelem v. rendelkezés ellen; aki nem tud szó nélkül engedelmeskedni. Rebellis alkalmazott. A gyerek nagyon rebellis. || a. (bizalmas) Ilyen személyre jellemző <magatartás, nézet>. Hagyj fel ezzel a rebellis állásponttal!
II. főnév -t, -ek [ë] (régies) Rebellis (I. 1) személy. □ Ma hozák hírit, hogy Konstancinápolyban a császár a rebelliseket megölette. (Mikes Kelemen) Tán épp a költők e modern kor rebellisei. (Babits Mihály)
rebelliskedik.