PARASZTOS melléknév -an, -abb
1. Parasztok körében szokásos, parasztra jellemző; olyan, mintha paraszti eredetű volna.
Parasztos beszéd, stílus; parasztos divat, ruha, szokás; parasztos életmód, viselkedés. □ Kukorica Jancsi becsületes nevem; Egy kicsit parasztos, de én nem szégyenlem. (Petőfi Sándor) Édesapámnak valósággal meg kellett verekednie mindenkivel, akit
megelőzött
Apró, szúrós parasztos gúnyban volt része, de ő vastagon adta vissza. (Móricz Zsigmond)
- 2. (1945 előtt, rosszalló) <Magukat a néptől elkülönítő, a dolgozó osztályokat lenéző személyek szóhasználatában:> az ún. "úri" illem szabályait nem ismerő és ezért bárdolatlannak, otrombának tartott <személy>. Parasztos alak, ember. □ Rút nézni, hogyha költő Szőrös, parasztos. (Arany JánosArisztophanész-fordítás) Régi szerelme
finom beszédével milyen úrias
, az ő bronzbőrű, parasztos urához képest. (Nagy Lajos) || a. Ilyen személyre valló, rá jellemző <külső, megnyilatkozás>. Parasztos külső, megjelenés, modor.
parasztosodik; parasztossága.