REJTELEM [e-e-ë] főnév ..lmet, ..lme [e, e] (
választékos)
- 1. Titokzatos, megfejtésre váró, nehezen megismerhető s ezért bizonyos félelmet is keltő dolog; titok. A halál, a lélek, a szív rejtelmei. □ Rejtelem, kimagyarázhatatlan titok, hogy történt, de megtörtént, hogy ön
éjszakai órában a kastély
urával találkozott. (Jókai Mór)
- 2. A nagy nyilvánosság előtt ismeretlen dolog. A világvárosok rejtelmei. □ Hogyha sikert akar ezek közt az asszonyok közt, akkor
meg kell tanulnia a színivilág rejtelmeit. (Móricz Zsigmond)
- 3. (költői) Titokzatosság. □ Kék fák közé most jer velem, Hol minden árny és rejtelem. (Tóth Árpád)