Súgó: A kereső alapesetben a szótár teljes szövegében keres. A találatok húszasával lapozhatók a nyíl ikonokkal előre és hátra. A "kuty" kezdetű szócikkekhez pipálja ki a Csak címszóban opciót és ezt írja a keresőmezőbe (csillaggal a végén): kuty* (és nyomja meg az Enter-t vagy kattintson a nagyító ikonra). A más szócikkekre való hivatkozásokon (v. ö. és l.) nincsenek linkek, ezért a hivatkozott címszóra rá kell keresni.
I. főnév -et, -e [ë, e] Olyan nő, akinek férje meghalt, s aki még nem ment újra férjhez. Fiatal, gyászoló özvegy, szép özvegy: (rosszalló, gúnyos is) olyan (fiatalabb) özvegyasszony, aki különös gonddal ápolja, szépíti magát, öltözködik, hogy a férfiak figyelmét fölkeltse; (rosszalló, gúnyos) víg özvegy: férje halálán nem bánkódó, világát élő özvegyasszony. Az özvegyek és az árvák sorsa. Gyámolították az özvegyet és két árváját. □ Hunyad alatt, egy kis házban, Ült az özvegy, talpig gyászban. (Arany János) Az özvegy letérdelt halott ura mellé, ráborult az ágy szélére. (Nagy Lajos)
II. melléknév -en [ë]
1. Olyan <nő, ill. férfi>, akinek házastársa meghalt, s aki (még) nem ment újra férjhez, ill. még nem nősült meg. Özvegy férfi; özvegyen marad: meghal a férje, ill. a felesége. □ Meghalt az apám és az anyám három gyermekkel maradt özvegyen. (Gárdonyi Géza) Az özvegy kovács csak bámult Pannára, kicsi és visszautasító szemmel. (Gelléri Andor Endre) || a. [Írásban rövidítve: Özv. v. özv. v. (elavult) ö.] <Asszonynév előtt annak megjelölésére, hogy férje meghalt:> özvegy Tóth Pálné. □ Özvegy Szűcs Lajosné asszonyi tapintattal meghajlítá a szigorú Jókay Józsefnét. (Mikszáth Kálmán) || b. Ilyen személyre jellemző; özvegyi. Özvegyi állapot, sors. □ Valamikor a házasságom első hónapjában felvitt egyszer szegény Jenő vásárolni Most pedig jövök magamra hagyottan és bizonytalanul, özvegy életemmel. (Kaffka Margit) || c. (ritka, költői) Házastársát elvesztett nőhöz v. ritk. férfihoz, tulajdonába tartozó <dolog, tárgy>; özvegyi. □ Mit jelent e hű-hó gyászos özvegy házban? (Arany János) Elcserélted özvegy fátylad, Mit tisztelet, dics övezett. (Vajda János)
2. (régies, költői) Párjavesztett v. párjától megfosztott <állat, főként madár>. □ Vagyok már szintén özvegy gerlice, Szomorú én éltem. (Balassi Bálint)
3. (átvitt értelemben, költői, néha tréfás) Magános, társtalan. Egy özvegy zoknit (= fél párt) talált az éjjeli szekrény aljában. Egy özvegy nadrág lógott a fogason. □ A mocsárból magányosan emelkedik ki itt-amott egy özvegy fűz. (Jókai Mór)