Súgó: A kereső alapesetben a szótár teljes szövegében keres. A találatok húszasával lapozhatók a nyíl ikonokkal előre és hátra. A "kuty" kezdetű szócikkekhez pipálja ki a Csak címszóban opciót és ezt írja a keresőmezőbe (csillaggal a végén): kuty* (és nyomja meg az Enter-t vagy kattintson a nagyító ikonra). A más szócikkekre való hivatkozásokon (v. ö. és l.) nincsenek linkek, ezért a hivatkozott címszóra rá kell keresni.

ÖSZTÖN főnév -t, -ök, -e [e]
  • 1. (biológia, lélektan) Embernek, állatnak az a veleszületett készsége, mely közvetlen indíték hatására az egyén, ill. a faj fenntartása érdekében a tudattól független, célszerű magatartásra sarkall, és amely az embernél az akarat s az értelem szabályozása alatt áll. Létfenntartási ösztön;önfenntartási ösztön; nemi, táplálkozási ösztön; a madarak fészekrakási ösztöne; utánzási v. utánzó ösztön. □ Nemcsak a vadlúd ösztönében van meg, hogy helyet változtasson … (Gárdonyi Géza) Életét annak köszönhette, hogy az önfenntartás ösztönével a vele együtt zuhanó karfába kapaszkodott. (Kosztolányi Dezső)
  • 2. <Az emberben> spontán cselekvésre irányuló belső indíttatás. Belső ösztön; a tömegek forradalmi ösztöne; ösztöne hajt vkit; enged ösztöneinek v. ösztönének; az ösztöneit v. az ösztönöket fékezi, felkelti, követi. □ Tűzoszlopként, a titkos ösztön, Az érzelem lett kalaúz. (Tompa Mihály) Valahogy | ösztöneim ellen acsarkodott | bennem az ész, azok meg ellene. (Szabó Lőrinc)
  • 3. (rosszalló) Rombolásra irányuló indulat v. erkölcsi szempontból aljas, alantas magatartásra irányuló belső indíttatás. (Állati) ösztöneinek él: élete evésben, ivásban és főleg nemi élvezetekben merül ki. □ Életét s dolgait aszerént követte: Amint az állati ösztön érdeklette [= erre késztette]. (Csokonai Vitéz Mihály) A némber … Teremtő, rontó ösztönét, te Asszony | Elénk döbbented dús művészetedben. (Juhász Gyula)
  • 4. (ritka) Vkivel vele született hajlam, kedv, érzék. Tanulási, takarékossági ösztön. □ [Jókai] vézna kis fiú volt… A tanulásra volt kiváló ösztöne. (Mikszáth Kálmán)
  • 5. Sejtés, sejtelem, belső sugallat. Csalhatatlan ösztöne előre figyelmeztette a veszélyre. □ Nem tudtam volna megmondani, miért csináltam az egészet. Csupa idegeskedésből-e vagy helyes ösztönöm súgta? (Kaffka Margit)
  • 6. (régies) Ösztönzés, ösztönző erő. □ Egy napról más napra élünk … messze célra hiányzik az ösztön, a kitartás, a szellem ruganyossága. (Arany János) Tőlök vett ösztönt költői pályája folytatására. (Gyulai Pál)
  • 7. (tájszó) Hegyes karó, pálca, amellyel az állatot szurkálva gyorsabb haladásra késztetik; ösztöke. Szóösszetétel(ek): 1. ösztönélet; ösztönérzet; ösztönlény; 2. életösztön. ösztöni; ösztönű.