ÖSSZEHAJOL tárgyatlan ige
<Két v. több ember, ritk. állat> fejével, felső testével vmilyen célból, rendsz. vmit közösen nézve v. megbeszélve egymás felé hajol.
Néhányan összehajoltak a könyv felett. □ Esett, szép, szomorú fejekkel Négy-öt magyar összehajol. (Ady Endre) Ahol két ember összejön, a fejek összehajolnak, és a frankügyről szól a szó. (Móricz Zsigmond) || a. (
tájszó,
költői) Összehajlik.
A fák összehajoltak a víz fölött.
- összehajolás; összehajoló; összehajolt.