BESZÉLY [e] főnév -t, -ek, -e [ë, e]
- 1. (régies) Rövid, rendsz. prózában írt elbeszélés mint írói műfaj; novella. Költői beszély. □ [A] beszély
érdekes charactereket és bonyolódást kíván. (Vörösmarty Mihály) A következő regényekben vagy beszélyekben
még hánykódik a költő lelke. (Péterfy Jenő)
- 2. (elavult) Vmely eseménynek, esetnek előadása, elmondása, elmesélése; történet, elbeszélés. □ [A szolgáló] elvégezvén beszélyét, parancsra várt. (Jósika Miklós) A kiállt bajokat röviden lebeszélik, Megborsolva beszélyeiket belföldi szitokkal. (Arany János)
- Szóösszetétel(ek): beszélyfüzér; beszélygyűjtemény; beszélyíró; beszélyirodalom; beszélytöredék.