Súgó: A kereső alapesetben a szótár teljes szövegében keres. A találatok húszasával lapozhatók a nyíl ikonokkal előre és hátra. A "kuty" kezdetű szócikkekhez pipálja ki a Csak címszóban opciót és ezt írja a keresőmezőbe (csillaggal a végén): kuty* (és nyomja meg az Enter-t vagy kattintson a nagyító ikonra). A más szócikkekre való hivatkozásokon (v. ö. és l.) nincsenek linkek, ezért a hivatkozott címszóra rá kell keresni.
BESENYŐ [e-e] főnév és melléknév, (ritka) bessenyő [e-e]
I. főnév -t, -je [e]
1. (történettudomány) A besenyők: <a IXXII. században> Dél-Oroszország, majd Moldva területén élt, azóta kihalt török nyelvű lovas, nomád nép, melynek egy része a XI. században hazánkban települt le. A besenyők betörései, támadásai. □ Ott hevernek ők, Parasztok, barnák, csöndes és komoly nép, Mint hajdan őseik, a bessenyők. (Juhász Gyula)
2. (rendsz. határozott névelővel, egyes számban) (költői) A besenyő nép. □ A besenyővel, a fejes, konok Néppel mi történt ? (Arany János)
II. melléknév (történettudomány)
1. A besenyők közé tartozó <személy>, besenyőkből álló <csoport>. Besenyő harcos, lovas; besenyő csapat, települések, törzsek.
2. A besenyőkre jellemző, velük kapcs., általuk haszn., tőlük származó <dolog>. Besenyő betörés; besenyő fegyver, harcmodor; besenyő sírok. □ Besenyő lovamnak sohse láttam párját. (Arany János)