Súgó: A kereső alapesetben a szótár teljes szövegében keres. A találatok húszasával lapozhatók a nyíl ikonokkal előre és hátra. A "kuty" kezdetű szócikkekhez pipálja ki a Csak címszóban opciót és ezt írja a keresőmezőbe (csillaggal a végén): kuty* (és nyomja meg az Enter-t vagy kattintson a nagyító ikonra). A más szócikkekre való hivatkozásokon (v. ö. és l.) nincsenek linkek, ezért a hivatkozott címszóra rá kell keresni.
1. Olyan <személy>, aki vmely szakmát, főleg irodalmat, művészetet v. tudományt nem hivatásból, hanem csak alkalomszerűen, kedvtelésből v. időtöltésből művel. Műkedvelő botanikus, fényképész, festő, színész, zenész. □ Jurátusok léptek föl álnév alatt, akiket műkedvelő színészeknek neveztek. (Gyulai Pál) A mai regényíró nemcsak művész akar lenni, hanem egyszersmind filozófus, s ráadásul műkedvelő szociológus. (Ambrus Zoltán) || a. Ilyen személyre jellemző, vele kapcs. Műkedvelő szenvedély, tehetség. || b. Ilyen személyektől végzett, előadott, folytatott. Műkedvelő tevékenység. Tegnap egy egészen jó műkedvelő előadást láttam. □ Hilda grófnénál rendeztünk egy nagyobb szabású műkedvelő előadást. (Ambrus Zoltán) || c. Ilyen személyekből álló. Műkedvelő társaság. □ Műkedvelő társaságot ütöttünk össze. (Jókai Mór) Van egy műkedvelő társulat a városban. Vasas színpad a neve, vasmunkások a színjátszók. (Nagy Lajos)
2. (rosszalló) Olyan <személy>, aki vmely szakmában, főleg irodalomban, művészetben v. tudományban kellő tehetség v. tudás nélkül működik. Műkedvelő író, költő, nyelvész, színész, szobrász. || a. (rosszalló) Ilyen személyre, ill. működésére jellemző. Műkedvelő ízlés, színvonal; műkedvelő módon fest, ír, játszik, muzsikál.
II. főnév
1. Általában vmely szakmát, főleg irodalmat, művészetet v. tudományt nem hivatásból, hanem csak alkalomszerűen, kedvtelésből v. időtöltésből művelő személy. || a. Kül. színielőadásokon műkedvelésből szereplő személy. A város műkedvelői előadják Szigligeti Liliomfiját. □ Irtam-e már, hogy Juliska mily koszorúkat aratott a kőrösi műkedvelők színpadán? (Arany János)
2. (rosszalló) <Vmely szakmában, főleg irodalomban, művészetben v. tudományban> igazi szakértelem v. tehetség nélkül működő személy. Nem igazi színész, csak műkedvelő. Egész életében műkedvelő maradt. □ Te nagy konyhádba helyzéd embered S elnézed néki, hogy kontárkodik De hogyha elfecsérli s rontja majd A főztet, akkor gyúlsz késő haragra. | Pedig mit vársz mást egy műkedvelőtől? (Madách Imre) Csak a műkedvelők biztosak és bőbeszédűek. (Kosztolányi Dezső)