NEMZÉS [e v. ë] főnév -t, (-ek), -e [ë, e] (többes számban ritka) (
választékos)
- 1. A nemz igével kifejezett cselekvés; az a cselekvés, hogy vkit, vmit nemzenek; közösüléssel való fogantatás, a nem, a faj ily módon való szaporítása. Fiúk, lányok nemzése; ivadékok, utódok nemzése.
- 2. (ritka, régies, költői) Ivadék, sarj. □ Kis botor, és te halált mersz említgetni, holott még Tízen túl hat nyár feselő éltedben alig múlt, És nyájamnak most első nemzéseit őrzöd. (Vörösmarty Mihály)
- Szóösszetétel(ek): 1. nemzésképes; nemzésképesség; nemzésképtelen; nemzésképtelenség; 2. ősnemzés; szűznemzés.
- nemzési.