NEJE [e-e] főnév (személyragos) nejét, nejük; 1. és 2. sz (gyak. bizalmas, esetleg tréfás) -m, -d, -ünk, -etek [e-ë] v. (régies, választékos) nőm, nőd, nőnk, nőtök (hivatalos v. választékos)
Felesége. Vö: nő [2] (2). A Nagy János és neje nevén lévő ingatlan. Ott volt a nejével együtt. □ Tán nem való, hogy ez s ez úgy esett,
Bánk, a nejével, megvénült falun. (Arany János) Szomorún gondolnak távol hazájokba; | Jó Hajmási László nejére, fiára
(Gyulai Pál) A kocsiból, melyen a költő nejével és leányával hazakészült, kifogták a lovakat. (Ambrus Zoltán)