MEGIGENEL [g-i] tárgyas ige (
régies,
költői)
Megsokall. □ Réka, feleségül amaz Ilda mellé Kit vőn, mikor ennek gőgjét megigenlé [Attila]. (Arany János) Török Bálint, jó vitéz, Enyingi! Vitézséged ne mutasd nagyon ki, Mert a pogány bizony megigenli. (Arany János)
- megigenelt; megigenlés; megigenlő.