MONUMENTÁLIS [ë] melléknév -an, -abb
1. (
választékos) Környezetéhez viszonyítva feltűnően nagyméretű, arányaival és formáival csodálatot, felemelő érzést keltő, hatalmas <térbeli alkotás>.
Monumentális építkezés, kép, szobor, tér. □ A túlsó oldalon volt egy bástyaszerű bejárat
, s mikor lépdeltek fölfelé, Pista arra gondolt, hogy a börtönbe viszik. A régi monumentális építkezéseknél vannak ilyen kőbe faragott lépcsők. (Móricz Zsigmond) || a. (
művészettörténet)
Monumentális stílus: nagy térhatásra szánt műveken kialakított, a lényeges formai elemeket erősen hangsúlyozó, a részleteket háttérbe szorító s., amely kis terjedelmű műalkotáson is érvényesülhet.
- 2. (ritka, választékos) Mondanivalójának jelentékenységével terjedelmén túlnövő v. nagy terjedelmével is felemelő v. csodálatot keltő <irodalmi v. zenei alkotás>. Berzsenyi monumentális ódái. A Toldi trilógia és Az ember tragédiája monumentális költői művek.